Amerikai tartomány megalapítása - magyar nővérek



 

Mindennapok anno

 

1938 - Eucharisztikus Kongresszus - Budapest







 

 

    Internálás - 1950



 

Magna nővér mesél
Melánia nővér mesél
/meg/Menekültek

 

 Magna nővér visszaemlékezése

 

            1949. május 3-án beöltöztem, utána következett volna két év noviciátus, 
de jött a szétszóratás. Pár napig otthon voltam, de jött az ÁVO, 
letratóztattak és vizsgálati fogságba helyeztek pár napra...  

Majd jött az újabb rendelkezés: az ávósok elvittek az internálótáborba:
1950. június 17-éről 18-ára virradó éjszaka a soproni anyaházunkban 
tizenegykor ránk törték azajtót. Összetereltek az imaterembe, azt mondták, 
tíz percet adnak a készülődésre, de semmit sem tudtunk magunkkal vinni, 
csak ami rajtunk volt. Előre kiállított nyomtatványokat hoztak névre szólóan. 
Fót és Zirc volt a végállomás. Leponyvázott autóval szállítottak el minket Fótra, 
majd lepakoltak minket, és otthagytak a fa alatt... 
A hívek estére hoztak egy kocsi szalmát, hogy aludhassunk.Negyvenen voltunk. 
Nem tudom elfelejteni a hívek emberbaráti szeretetét, hogy szinte naponta ők 
hordták össze a mindennapra valót... 
Különösen meg kell emlékeznem egy Banadics nevű pékmesterről,aki ottlétünk 
alatt minden reggel 50 db kiflit küldött.... Fóti internálásunk három és fél hónapig tartott.

      A deportálás után visszekerültem Budapestre, de mivel minden házunkat sorban foloszlatták, 
Tatabányára mentem nagybátyámhoz. Megpróbáltam elmenni szüleimhez, de nem engedték,
mert nem kaptam belépési engedélyt a településre. Egy éjjel hazaszöktem a Rábán.
Alighogy otthon voltam, megint jött az ÁVO. 
Egy cigánylánnyal elvittek a kaszárnyához az építkezésre, 
lőszerraktárakat kellett ásnunk. Egyforintos órabérért dolgoztam. 

Októberben, egy éjjel elszöktem, és a Budapesten tanuló húgom fogadott be magához...