„Az a döntés, hogy lemondunk a repülésről, a kapcsolatteremtést szolgálja… Nem azért játszol egy gyermekkel, hogy a saját magasabbrendűségedet bizonyítsd. Azért döntesz úgy, hogy korlátozod magad, hogy ezzel elősegítsd, és megbecsülésben részesítsd az a kapcsolatot, akár még egy versenyt is kész vagy elveszíteni azért, hogy győzelemre juttasd a szeretetet. Mindez nem a győzelemről és a vereségéről szól, hanem a szeretetről és a tiszteletről.” -  Viskó c. könyv

 

 

„Bármekkora legyen is Isten hatalma,

Ő először nem abszolút Mesterként,

a Mindenhatóként mutatja magát.

Ő mindenekelőtt az az Isten,

aki a mi emberi szintünkre helyezi,

és korlátozza önmagát.”

Jaques Ellul

 

 

      

                                             
GYÖNGYSZEMEK  AZ IMÁRÓL


Az ima cselekvés Isten jelenlétében. Ez pedig nemjelent mást,mint szakadatlan belső imát. /Anzelm Grün: A zsolozsma és a belső imádság/

Nem  a sok szóban, hanem a szív tisztaságában és könnyes töredelemben találunk meghallgatást. Ezért rövidnek és tisztának kell lennie. /Szent Benedek regulája/ Nihil

Operi Dei praeponatur - Az Istenszolgálatnak semmit elébe ne tegyetek! /Szt. Benedek/

Az ima Istennel való csalűdias, bensőséges együttlét, otthonlét. Isten személyes, élő szerelmének magával sodró transzcendens tapasztalat.

Az ima annak az embernek a kiáltása Istenhez, aki elengedett minden más támaszt.

Az imádság Isten legtökéletesebb elkotása. Egyszerre cél és eszköz, tevékenység és állapot, harcés megnyugvás, mélység és magasség, fény és sötétség, tűz és víz, élet és halál, szó és csend, szegénység és gazdagság, már és mégnem. Egyszerre földi és mennyei, Isteni és emberi, régi és új, véges és örök... az imádság te vagy.

Az ima - jelenlét a Jelenlévő számára; találkozás az Isteni hatalommal és örökkévalóval itt és most. Az ima, ami ebben az együttlétben megszületik:szó, csend,szolgálat...

Imában Isten foglal magába bennünket. Az imádság által egy kölcsönömegymásban-lét élete valósul meg.

                                   
                              Szemlélődés: ÉN ÉN-te MI én-TE TE

Az ima, olyan:
mint testnek a tüdő: élethez szükséges lélegzetvétel;
mint a sötét tengermélye,mely a bűvárnak gyönyörű világ;
mint a levegő, amelyet szüntleen használnak, de senki sem tudja megfogalmazni
igazán;
mint az atya és a tékozló fiú ölelése: minden benne van
bűnbánatés megbocsájtás, könyörgés és hálaadás, alázat és dicsőítés, új életre születés és visszafogadás.

Az ima:
sűrített isteni jelenlét, elnémulni, semmit sem akarás, mindent elfogadni;
az ember önmagában nagyon kicsivé zsugorodik a szerető Isten előtt;
csodálkozás: hogyan lehet, hogy a végtelen Isten engem szeret;
öröm, olyan, mint mikor valaki messzi útról hazatér;
megérkezik az, akit vártunk, s bevezetjük a mennyegzős házba.

Ha a szavak elmaradnak, amikor már semmit sem akarsz elérni - Istennél sem - csak a lényed válik, te magad imádsággá. Ez a legszebb, mit ember átélhet.

Levetni rólam a sok salakot, amit magamra aggatok, és Isten előtt az ember leszek,
aki és amilyen vagyok, szürke, semmi, apró porszem ...
de Isten szémében csillámmá válhatok.

Együtt vagyunk ...