Lássuk csak  kiből,  miből,  hogy  s  mint  lesz a cserebogár  Ártatlan


 

 

„Mester, követlek Téged, bárhová mégy.”  

 /Mt 8,19/

 
      A szerzetesi hivatás is, mint minden tálentum, Isten ajándéka, irántunk való szeretetének kifejezése. Ez egy meghívás, egy ugyanolyan adomány, mint minden kiváltság.
            Ahogy Szent Pál is említi, ez az életpálya nagyon hasonlít a sportolók által befutott életpályához. Úgyhogy maradnánk is ennéla képnél, hogy egy hivatás útját bemutassuk pár lépésben. Felsorolva azokat az állomásokat, amelyek a kapott "tehetség" felfedezésétől elvezet a célvonalig          
1. A jelöltség /kandidatúra/
 
     A jelöltség előkészületi, ill próbaidő - feladata a kölcsönös megismerés.
       Az első fázis, amikor egy fitnes-terembe belépve feltérképezed a súlyzókat, nehézségi fokozatait, annak megfelelően felmérve a helyzetet, hogy milyen is a kondid állapota, már eltervezed, átgondoljátok a mesterrel együtt, mely lépéssel kell elkezdeni az edzést.
 Ez az első része a jelöltnő fokozatos bevezetésének, kiképzésének és nevelésének a szerzetesi életre. A jelöltség kiképzési terve alkalmazkodik az egyes jelöltek előképzettségéhez és a körülményekhez. Ez  minimum fél, max. 2 éves időt vesz igénybe. Hosszabbítása igény szerint lehetséges.     
                   
 
 
2. A újoncidő /noviciátus/
 
     A szerzetesi élet a Kongregációban a noviciátussal kezdődik. A noviciátus a szerzetesi élet begyakorlásának helye és ideje. A mester által megszabott menetrend és tempó szerint nap mint nap rendszeres gyakorlatokkal egyre jobban megismerkedik a sporttal, testének határaival, lelki erejével, felfedezi rejtett forrásait és szép lassan beilleszkedik a csapatba.
    Ekkor az újoncnő megismeri a szerzetesi élet alapvető és legfontosabb követelményeit: a fogadalmak és a szerzetesi szabályok szerinti élet gyakorlása és lényege, a Szentírás ismeretének elmélyítése, bevezetés a liturgikus imaéletbe, a lelkiélet ismeretébe és gyakorlásába, és ezeknek továbbfejlesztése.
Ez az idő alkalmat ad, hogy felülvizsgálja hivatását, begyakorolja a szerzetesi és közösségi életet, elmélyüljön a Kongregáció karizmájában, és így kialakítsa magában az igazi evangéliumi embert.
Ennek ideje két év.
3. Az első fogadalom
 
      Ez egyfajta beavatás, amely felhatalmazza, hogy már akár terepen is gyakorlatozhat. Itt a kisebb-nagyobb megmérettetéseknek az ideje. A további erősítés mellett, a sportszerűség szabályait betartva alkalmanként immár ringbe is szállhat a csapat színeiben.
     A nővérek egyszerű fogadalmat tesznek, még csak ideiglenesen, évenkénti megújítással. A fogadalmak /tisztaság, engedelmesség és szegénység/ letételével a nővér kötelezi magát e három evangéliumi tanács követésére és a Kongregáció rendjének megtartására, ezáltal a Kongregációnak jogokkal és kötelességekkel bíró tagja lesz.
 
 
4. A juniorátus - ideiglenes fogadalmak
 
     A fokozatosság ebben a sportágban is nagyon fontos. Egyre több nehezékkel tehetjük próbára önmagunkat, egyre nagyobb kihivásokat merünk felvállalni, természetesen mindezt a mester vezetésével.
       A szerzetesi életre való kiképzés is fokozatosan történik. A noviciátusban megkezdett kiképzés a juniorátusban folytatódik az első és örök fogadalom letétele közötti időszakban - ez 5 év. Lényege az elmélyítés, valamint az örök fogadalomra való felkészülés.
Ez idő alatt a nővér a közösség tagjává válik, és aktívan részt vesz apostoli feladatainkban.
5. Állandó továbbképzés /seniorátus/
 
     Egy vérbeli sportoló sosem állhat le az edzéssel. Bár birtokában van az alapvető tudásnak és technikának, ám a fejlődés titka mégis az állandó edzésekben van, amelynek küzdelme minden napos feladata.
     Sosem állhatunk meg a szentségre való törekvésben, sem az önnevelésben, sem a szellemi továbbképzésben. Ez megkívánja az általános szakmai továbbképzést is, mert apostoli ls karitatív feladataink eredményes teljesítéséhez ez is szükséges.
A lelkiéletben való folyamatos kiképzésmagában foglalja a már megkezdett emberi, szellemi és vallási képzést, annak állandóan tovább fejlesztését és kiegészítését. Csak így lehetünk eredményesen embertársaink segítésére.
 
 

 "Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom, és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak."
                                   1 Kor 9, 24-27


 

...és ez így néz ki a valóságban:


anno...
Konstitócióból